Sziasztok!


Megígértem magamnak, hogy nem írok véleményt erről az anti-insta trendről, de mivel az ellentetjéről is kifejtettem a véleményem és leírtam, mit gondolok a tökéletes insta girl-ök feejdeiről, átgondoltam kicsit a dolgot és mégiscsak elkészült ez a poszt is.

Az egész mozgalomra egy Facebookos, blogos csoportban bukkantam rá, valaki kitett egy képet amit egy híresség posztolt a lepattogott lakkjáról, ha tudjátok miről van szó, biztos nem kell nevet említenem. A kommentrészleg természetesen felrobbant, rengetegen éljeneztek, hogy végre valaki ezt is megmutatja, hiszen az Instagram az adott pillanat megéléséről szól és a történések reálisan ábrázolt megosztásáról. Azóta pedig elég naggyá nőtte ki magát a dolog, kíváncsiságból beírtam a hashtaget a keresőbe és megannyi kép zúdult elém, voltak köztük viccesek de kicsit "too much"ok is.

Szeretném azzal kezdeni, hogy kiemelem - mire is való az Instagram? Ez szerintem olyan kérdés, mint anno, hogy ki mire használja a Facebookot - van, aki rengeteg képet oszt meg, vagy csak a követett oldalak nejegyzéseit teszi ki, vagy éppen csak, amelyik kategóriába tartozom én is, néha átfutja az alkalmazáson/webes felületen, ki mit osztott meg, néha feldob egy új profilképet, de alapjáraton inkább a Messengert használja beszélgetésre. Biztos vagyok benne, hogy az instázók közt is érdekes lenne a felület használatának megoszlása. Azonban az én személyes véleményem az, hogy az Insta egy kreatív platform. Mivel a kreatív mindenkinek mást jelent, hiszen van, akinek a főzés, az edzés, a sminkelés, a rajzolás-festés,stb. a hobbija, így nem lehet beszűkíteni hogy csak ezt és ezt "lehet/szabad" megosztani.

Attól pedig, hogy az adott pillanatot kell megörökíteni, jó lenne lassan elrugaszkodni. Igen, lehet hogy az elején, mikor még gyerekcipőben járt az app, senki sem vette komolyan, de úgy gondolom, mára már elég sok embernek jelent mellékjövedelmet vagy éppen teljes munkaidős állást az Instagram-on való aktivitása. Igen, sok olyan profil van, amin tökéletesen megszerkesztett képek fogadnak minket, luxus nyaralások, szexi outfitek, de őszintén, ha tényleg egy kreatív felületről beszélünk, ezzel mi a baj? Az online világban olyan könnyű elkerülni azt, ami nekünk nem tetszik. Azokat követjük, akiket akarunk, nem erőlteti ránk senki az insta modelleket. Éppen ezért úgy gondolom, akik még mindig ezen a témán pörögnek, maguknak okoznak ezzel rosszat, és valahol mélyen - vagy talán annyira nem is - de irigykedve pislognak ezekre a képekre, szeretnének ők is ilyen lehetőségeket, alakot, életet. Jönnek százával az "ez tuti csak meg van photoshop-olva" mondatok, ahelyett, hogy rányomnánk a block vagy egy x gombra. Vagy csak simán motivációként tekintenénk az adott képre, akár hamis akár igazi, hiszen mindent elérhetünk mi magunk is, ha igazán akarjuk.

Ez a mozgalom alapjáraton biztos jó szándékkal indult, viszont én személy szerint nem értek egyet vele. Úgy állítják be ezzel a másik csoportba tartozó instázókat, hogy ők műk, megjátszottak, kényszeresek, holott ez nem igaz. Őszintén, mit esik jobban nézni a telefonunkon egy hosszú nap végén? Egy szép, igényes hajat, vagy egy zsíros, csuriba fogottat? Hát én az elsőt választanám ... Való igaz, hogy az ember lánya nem lehet mindig tökéletes, bizony pattoghat le a lakk, léphet smink nélkül utcára, lehet fáradt és karikás a szeme, de ezeknek a posztolása ugyan annyira lehet mű és megjátszott, mint azok a képek, amik ellen ez a mozgalom felszólal. Hiszen ugyan annyi energiát igényel egy igényes és egy direkt igénytelen kép elkészítése. Sokan azért álltak be a sorba a posztolással és osztják a véleményt, mert elegük van ezekből a megszerkesztett, tökéletességet bemutatott álomvilággal és szerintük rossz értékeket képviselnek, azt mutatják, mindenkinek ilyennek kell lennie - de akkor megfordítva, mindenkinek olyannak kell lennie, hogy nem szán 5 percet a keze kilakkozására? Nem mossa meg a haját és saját magát hozza olyan helyzetbe, hogy kifogásolható a megjelenése? Mivel kevésbé mesterkélt egy-egy ilyen kép, mint egy tökéletességre hajazó?

Azzal zárnám a posztot, hogy az elsőszámú lépés mindenki saját boldogságának irányába az lenne, ha nem töltenénk az időnket minket idegesítő dolgokkal. Ergo, ne lapozgassunk olyan oldalakat amik nem nyerik el tetszésünket és utána csak idegeskedünk egy sort. Tiszteletben kellene tartani minden ember véleményét, álláspontját, beleértve ebbe a megosztott tartalmait is. Nem lenne sokkal egyszerűbb életünk, ha inkább magunkkal foglalkoznánk?

A következő bejegyzésig is puszi,

Gréti