Sziasztok!

Ismét egy önbizalom építő bejegyzéssel készültem Nektek és azt hiszem, ez az én utam - a jövőben ilyen típusú posztokat olvashattok majd a blogon, úgy érzem, ez írásos formában abszolút hiánypótló, főleg a magyar blogok közt. Remélem segíthetek néhányótoknak!

Először is, ha nem tetted, olvasd el a Hogyan legyünk jó nők c.írásaim, főleg az elsőt, mert abban összefoglaltam, mik az alapjai annak, hogy jó legyen a kisugárzásod, hogy megmutathasd a világnak a valódi istennőt aki benned nyugszik.

A szépség relatív - tudom, hogy a csapból is ez folyik, de gondolj csak bele. Azokhoz a címlaplányokhoz, modellekhez hasonlítgatjuk magunkat, akik azért vannak azon az oldalon, azon a kifutón, mert az aki beválogatta őket, szépnek találta. De attól még Neked talán nem fognak különösebben gyönyörűnek tenni. Ez is azt mutatja, hogy a szépség teljesen eltérő mindenki számára. Olyanokhoz hasonlítjuk magunkat, akik tetszenek nekünk, olyan idolokat állítunk elő a fejünkben. Miért nem szeretjük magunkat feltétel nélkül? El kell fogadnunk magunkat, hiszen egy életünk van és azt azzal akarjuk tölteni, hogy minden nap gyűlölködve beszélünk saját magunkról? Vagy élvezni akarjuk minden percét, fittyet hányva mások véleményére, azt csinálni úgy és akkor amikor szeretnénk. Miért ne láthatnánk magunkat piszok gyönyörűnek, nézhetnénk a tükörbe úgy, hogy elismerően bólogatunk? Saját magunknak kell először szépnek tűnnünk, hiszen ezzel a testtel éled le az életed, nem máséban, és ezért a tied fogadd el! Persze, ha valami nagyon zavar magunkon/bennünk és a boldogságunk újtába áll, változtassunk rajta, a módunkban áll - de ha nem, fogadjuk el, tekintsünk rá úgy, hogy ez a Te sajátosságod, senki másnak nincs ilyenje és te ezért piszok különleges vagy!

Nekem például rekedtes a hangom és nyilván fiatalabb koromban ez furcsa volt, mikor az összes osztálytársamnak vékony, finom hangja volt és mikor én megszólaltam, hát megtört a varázs. Piszkáltak vele,igen. 15-16 évesen még magamra is vettem, sokat sírtam miatta, sőt, képes voltam hosszú ideig meg se szólalni egy randin. Mekkora őrültség, ugye? Azóta persze beláttam, hogy ki a francot érdekel, milyen a hangom, csak azért is hallatom. Van még más ilyen is, például a bőröm nagyon fehér, de mivel irdatlan sok anyajegyem van, a szoli kizárva, napozáskor inkább leégek, a krémektől umpalumpává változom. Sok fiútól kaptam meg, hogy hófehérke meg de gáz, menjek már szoliba - aztán egy, a szívemhez inkább közelebb álló srác azt mondta, szerinte igenis különleges és szexi és azóta már egyáltalán nem érdekel, abszolút beletörődtem, hogy másokkal ellentétben rajtam nem látszódik meg egy-egy tengerparti nyaralás és úgy megyek vissza szeptemberben a suliba, mint egy vámpír.

A lényeg, hogy igenis dönthetünk úgy, hogy nem szentelünk éveket arra, hogy megszeressük önmagunkat. Nem szabunk feltételeket, hogy "majd ha lemegy rólam az a pár fölös kg", vagy "majd ha megvan a nyelvvizsga/érettségi/diploma", vagy a legrosszabb, "majd ha lesz egy pasim aki szeret". A szeretet NEM ezeknek a függvénye, ne azért szeresd magad mert van egy darab papírod, mert beleférsz egy kisebb számú ruhába és ne azért szeresd magad, mert más is azt teszi - hiszen más is csak akkor tud majd, ha előbb te szereted saját magadat! Ez óriási igazság, a saját bőrömön tapasztalom.

A pasikat is csak akkor vonzzuk be, ha megvan a jó kisugárzásunk. Ameddig utáljuk magunkat, az életet és úgy is viselkedünk, a férfiak megérzik ezt. Hány olyan párt látok, akinek a hímnemű tagjától csorgazodni akarna a nyálam, a lány viszont a szememben tök átlagos. Ilyenkor elgondolkodom, hogy vajon miért pont őt választotta? A válasz a kisugárzás. Lehet bármilyen dögös egy csaj, lehet bármilyen szexis, ha ő magát nem úgy érzi, ha nem úgy tekint magára. Talán nem hiszitek el, ha ezt mondom (hozzáteszem, ÉN magam sem hittem el ezt pár héttel ezelőttig), de egy pasi szándékai tükrözik azt, amit mi gondolunk magunkról. Hogy is értem ezt? Csak az a pasi próbál majd ágyba csalogatni, akinek megengeded, hogy úgy nézzen rád, mint akivel ezt meg lehet tenni. Ha érthetően lefekteted neki az elvárásaid, finoman a tudtára adod milyen értékeket keresel a másikban, nem fog próbálkozni, kivéve ha súlyos esetről van szó. De ha TE nem tiszteled magadat annyira, hogy elhidd, nem csak egy játékszer vagy, nem csak ARRA kellhetsz neki hanem többre is, ő sem fogja meglátni benned az értéket,csak azt, hogy könnyen levehet a lábadról. Igenis tudni kell bánni az ilyen pasikkal, nem szabad megijedni attól hogy elmondd, igazából mire vágysz. Ha értelmes, megérti és utána eldöntheti, hogy hajlandó-e kivételt tenni és randizni veled, ha viszont nem, az sem feltétlen a te hibád, hiszen sosem tudhatod, mi áll a hátterében annak, hogy ő inkább csak kalandozni szeretne. De ha nem dőlsz azonnal a karjai vagy a párnái közé, ki tudja, talán felcsillan a szeme a kihívás hallatán és több is kisülhet belőle, mint tervezte. Nekem elhihetitek, voltam ilyen helyzetben.  Lányok, bármelyik pasit megkaphatjuk, ha hiszünk magunkban és szeretjük magunkat! Az önbizalom és öntudatosság igenis szexis! Hidd el és bízz abban, hogy ha boldogság, kiegyensúlyozottság árad belőled, azt megérzik a levegőben és mindenki arra a parfümre vágyik majd,

Sokaknak azért megy el az önbizalma, mert amibe belevágnak, legyen szó párkapcsolatról, valami apró businessről, munkáról, stb., nem indul azonnal be, nem olyan színvonalon működik az elején, minz ahogy azt megálmodtuk. Senki sem a csúcson kezdte! Senkinek sem ment csettintésre, alázatos munka és rengeteg kitartás eredménye minden. Vegyük példának csak Lady Gagát - a Grammy gála után biztos sokan olvastátok a cikket, ami arról szólt, mennyi bántás érte fiatalabb korában, hányan vágták hozzá hogy nem lesz belőle senki. Ha feladta volna, ha hallgat rájuk és a fejében a kis démoni hangokra, biztos nem szorongathatná immáron kilencedik kis szobrocskáját.

Nagyon fontos az önbizalom, nem győzöm hangsúlyozni, mennyire. Mi ismerjük magunkat csak igazán, a többi ember nem, ők csak annyit látnak, amennyit mi mutatunk. Miért kapjanak mást? Miért kapjanak kevesebbet? Miért mutassunk más képet? Csak akkor fogják tudni, mennyit érünk, ha úgy viselkedünk! Amit gondolunk magunkról, azzá válunk. Ahogy látjuk magunkat, úgy látnak minket mások is mert akaratunkon kívül illeszkedünk a fejünkben megalkotott képhez. Miért ne alakíthatnánk ki magunkban a gyönyörű önmagunkról egy képet? Nem attól leszünk beképzeltek, hogy tudatában vagyunk az értékeinknek. Nyilván nem kell a homlokunkra írni, hogy "gyönyörű vagyok", ez pont olyan, mint a mellméret - te tudod, mekkora, de másnak semmi köze hozzá. Belülről kell érezned, elég, ha te tudod és úgy viselkedsz, mint aki birtokolja. Aki egy magabiztos embert egoistának, beképzeltnek titulál, az saját magával nincs megelégedve, hiszen nem bírja elviselni ha a másik magasabb fokon rezeg nála és tulajdonképpen rávilágít a saját hiányosságára. Szintén tapasztalatból beszélek.


Hölgyeim, remélem segítettem valakinek a kis hegyibeszédemmel! Zárásképp itthagyok Nektek pár Youtube videót, amit nemrég láttam és sokat segítettek egyébként is illetve a poszt megírásában is.
 Nézzétek meg, ha van kedvetek és időtök, szerintem nagyon motiválóak!

1.
2.
3.
4.(Matthew Hussey csatornája)

"Level up, girls!"

Puszi,

Gréti