Sziasztok!

Egy olyan témáról hoztam bejegyzést, ami sokunk számára problémás kérdés lehet a mindennapokban - hogyan maradjunk pozitívak akkoris, ha az élet egy csomó szarral dobál minket? Direkt nem szépítek, ugyanis nem szeretnék klisékbe menő sorokat itthagyni Nektek.

Az ősz beköszöntével elkezdődött az egyetem ismét, és idén úgy gondoltam, elkezdek dolgozni is mellette. Mióta ezt a kettőt együtt "űzöm", kicsit kevesebb idő jut magamra, kevesebb idő jut pihenni, feltöltődni, és bizony észrevettem hogy eddig flottul kezelt helyzetekhez sokkal stresszesebben állok, hamarabb szakad az a bizonyos cérna - úgyhogy most csakis olyan tippeket adok Nektek, amik valóban segítettek az én morcis napjaimon is!

• Ne foglalkozz a "negatívokkal"

Sziasztok!

Hivatalosan is itt az ősz, ami a kötött pulcsikon, bakancsokon, forró kávékon és csokikon kívül - meg persze sok mindenen - az ultimate kuckózást, otthon chillezést is jelenti. Ehhez pedig a legjobb társ a baráton, barátnőkön kívül egy-egy szuper sorozat vagy film. Most elhoztam a személyes kedvenceimet.



Chilling adventures of Sabrina

Bevallom, szkeptikus voltam ezzel a sorozattal kapcsolatban, az első részt többször is abbahagytam, de aztán teljesen magába szippantott! Számomra ez a sorozat abszolút ŐSZ és TÉL, a hangulatát, színvilágát és témáját tekintve is. Ajánlom azoknak, akik szerették az eredeti boszis sorozatot, szeretik a boszis témájú műveket, vagy a misztikus, néha drámai néha vicces filmeket. Szerintem teli találat!



Szes és New York

Egy újabb olyan sorozat, amit valamiért nem kezdtem el jó sokáig nézni. A tény, hogy nálam kétszer idősebb nők a szereplők, elrettentett - pedig aki látta, pontosan tudja, hogy vicces, de hasonló problémákkal küzdenek meg a szereplők is a pasik terén.












Könnyű, mint a pehely


Ezt a sorozatot szinte azonnal megszerettem, érdekes a sztorija és sokak számára ismerős szereplőkből áll a gárda. Műfajához képest egyáltalán nem ijesztő, de pont annyi feszültséget rejt magában, amit elbírok.

A pletykafészek

Szerintem ezt a sorozatot már-már nincs, aki ne ismerné, annyira ikonikus. Mivel több évet ölel át, így az összes évszak felvonul, azonban számomra ez annyira őszies a gimnáziumi részek miatt. Ha ismered és szereted, azért, ha nem, akkor azért nézz bele ősszel!

Dynasty

Stílusában kicsit hasonlít az előzőhöz, ám mégis más. Ármánykodás, dráma, titkok, rengeteg humoros szituációval keverve - ez jellemzi a sorozatot.











Amerikai Horror Sztori


Biztos sokan ismeritek ezt a sorozatot is. Bevallom, én pár évadot kihagytam, amik nem tetszettek. Ha szereted a kicsit ijesztőbb, elvontabb sorozatokat, ez neked való lehet!


Ezek lettek volna az én kedvenc ultimate őszi sorozataim! Találtatok ismerős címet a listán? Vagy kedvet kaptatok valamelyikhez? Írjátok meg kommentben!

Puszi,
Gréti

Sziasztok!

Kicsit eltűntem az utóbbi időben bejegyzés ügyileg, amit foghatnék a "sok tanulásra", de igazából csak nem volt ötletem, amiről írhatnék, olyan témához ami pedig már itt lerágott csontnak minősül, nem akartam nyúlni.

Az utóbbi időben azonban ért pár olyan élmény, Instagram-on és Youtubeon is, amik által megszületett a fejemben ennek a posztnak az ötlete. A bejegyzés a "Mind your own business!" címet viseli, ami nem véletlen - egyrészt szerintem óriási igazság, hogy mindenkinek a saját háza táján kellene sepregetnie, a saját életét jobbá tennie, előre vinnie, valamint még azért is lett ez a cím, mert kifejez egy számomra óriási problémát.

Nyílt titok, hogy majdnem mindenki használja napi szinten az Instagram-ot, főleg a fiatalabb korosztály. Természetessé vált, hogy a legtöbben nem csak az ismerőseiket követik, hanem bizony "random" profilokat is,  Azonban mindenkinek mást jelent, valaki kiéli a kreatívságát, mást különösebben nem foglalkoztat a képek felrakása, csak másokat követ és bizony vannak, akik szintet ugrottak és bevételi forrásként szolgál nekik a platform. Azonban van egy bizonyos jelenség, aminél nem lehet különbséget tenni egyik "csoport" közt sem - a mérhetetlen mennyiségű negatív komment, üzenet, beszólás, földbe tiporás.

Igen, ha valamit kiteszel a netre, onnantól vállalod a kockázatot, hogy az valakinek a nézeteivel ütközhet. Hogy nem mindenkinek fog tetszeni a bikinis képed, bármennyit szenvedtél érte a kondiban, vagy lesz, aki megszólja azt a videót, amit esetleg te órákig vágtál, mert kezdő vagy, de szíved-lelked benne van. Első sorban magunkat kell boldoggá tenni szerintem az életben, és ehhez hozzá tartozik, hogy azt csináljuk, amit szeretünk és amitől jobban érezzük magunkat. Mások véleménye másodlagos. A nézőnek joga van véleményt formálni, viszont nem kötelessége! Sokan a "szólásszabadság"ra hivatkoznak. Igen, nyilván mindenkinek van szólásszabadsága, azonban az, amit mondasz, cselekszel, ahogy hozzáállsz egy-egy szituációhoz, emberhez, rólad árul el mindent - a jó és a rossz is. Tehát saját magadat degredálod le, ha paraszt mód adsz hangot a véleményednek, és az már rögtön nem olyan fényes, ugye? Egyre több influencernél látom a kommentelési lehetőség letiltását, és kezdem megérteni, miért! Néha már nekem fáj az a sok buta, primitív, rosszindulató, magánéletben vájkáló komment, ami érkezik. Azért, mert valaki egy nagyobb közösség elé tárja a képeit, attól még annak a közösségnek nincs joga mindent tudnia róla, minden lépését szemmel tartani, nem válnak barátokká, hogy megosszák egymással a véleményüket. Ha pedig a felhasználó válasz nélkül hagyja a kommenteket/kérdéseket/üzeneteket/okoskodásokat, máris ő a rossz - pedig ha a kommentelőnek volt joga leírni azt a bunkóságot, miért nincs joga az olvasónak ahhoz, hogy ő ettől megkímélje a lelki világát?

Másrészt pedig, az ilyen "megmondó" típusúak csak addig mernek véleményt formálni, amíg a védelmet nyújtó négy fal közül, a telefonjuk vagy gépük mögé bújva tehetik azt meg. Élőben nem mernék a másik szemébe mondani a tutit - márpedig az élet a telefon és a gép mögött zajlik, tehát miért is nem ott adnak életvezetési tanácsot egymásnak?

Nektek mi erről a véleményetek? Szerintetek szabadna-e egy-egy követőnek ilyen messzire elmennie?

Puszi,

Gréti

Az elmúlt hetek eseményei vezettek el odáig, hogy most egy, az eddigiektől picit eltérő - vagy talán mégsem? - posztot írjak meg Nektek.

A szinlgliség. Egyesek szorongva, szomorúan gondolnak erre a szóra, állapotra, mások fellélegeznek és mosoly kúszik az arcukra.

2 éve volt utoljára barátom, ami azt jelenti, hogy elég időm volt ízlelgetni a dolgot, hozzászokni és leszűrni a pro és kontra oldalait.

Először is, az én hozzáállásom a témához az, hogy NEM vagyunk félemberek egy pár nélkül! Nem kell mellénk egy pasi/barátnő, hogy kiteljesedjünk, egésznek érezzük magunkat. Rengeteg ilyen idézetbe futok bele, ami arról szól hogy "te vagy a másik felem", "miattad szebbek a napjaim", "te teszed széppé a borzasztó életem". Lányok, az a nagy bibi, hogy az régen rossz, ha CSAK egy fiú miatt jó az életünk, ő a boldogságunk forrása. Mert mi van, ha ne adj Isten, szakítunk a másikkal? Akkor irány a Duna? A válasz egyértelműen a nem.



Építsük ki a saját életünket, küzdjünk a céljainkért, járjunk suliba, legyen hobbink, menjünk el a barátnőinkkel bulizni, mozizni, kávézni, stb. Majd ha az életedben ezek a pontok mind meglesznek és önmagad legjobb változata vagy, majd akkor az a valaki észrevétlenül mellénk szegődik. Nem kell kergetni, imádkozni érte, siránkozni ha egyedülállók vagyunk.



Hiszen ha nincs párunk, annak számtalan előnye is van szerintem. Nem tartozol senkinek magyarázattal a tetteid illetően, nem kell helyzetjelentést adni, senki sem fog féltékenykedni egy buli után, nem kell más kedvére tenned, csak magaddal kell komprimusszumot kötnöd. Ezzel természetesen nem áll szándékomban általánosítani a fiúkat és a kapcsolatokat, mert nyilván ezek közül nincs jelen az összes minden kapcsolatban, dehát valljuk be, valamelyikkel biztos szembenéznek a párok.

Attól még, hogy mondjuk régen nem volt párod, nem kell beérned akárkivel! Főleg amíg fiatal vagy, bízz abban hogy lesz az álmaiddal megegyező társad, anyukám mindig azt mondta hogy majd vénlányként 40 évesen ráérek megalkudni és feladni az ideális fiú megtalálását és szerintem igaza van. Ezzel megintcsak nem azt mondom, hogy elítélem a komprimisszum kötést, dehát nem mindegy, hogy "lemondok" arról, hogy a pasimnak barna szeme legyen vagy arról mondok le, hogy tisztességesen bánjon velem és egyezzen az értékrendszerünk. Nem mindegy, hogy azon nem tudunk kiegyezni, melyik filmet nézzük vagy azon veszekszünk, hogy már megint miért beszél velünk úgy, ahogy egy nőhöz nem illik.

Igen, nyilván néha engem is elkap az érzés, hogy de jó lenne ha valaki végre túlmutatna a chatelésen, ha valaki szeretne és tisztelne és elvinne ide-oda, megoszthatnám vele az életem apró dolgait is, de aztán bevillan, hogy akarom annyira hogy esetleg olyan mellett kössek ki aki nem egyezik azzal amit én szeretnék? Minek stresszeljek rá annyira hogy rossz fiút vonzzak be? Ráérünk, hova sietni?



Szingli lányok, tehát ne szomorkodjatok, hiszen semmi okotok rá! Találjátok meg magatokat, szeressétek Ti úgy magatokat, ahogy attól a pasitól elvárnátok! Vigyétek el saját magatokat randizni, halmozzátok el magatokat ajándékokkal, meglepetésekkel!

A következő bejegyzésig is puszi,

Gréti

A mai posztban ismét lelkizősebb vizekre evezek, ugyanis van egy téma, amit említettem már sok-sok önbizalommal foglalkozó posztomban, de szeretném kiemelni ugyanis ez az egy része van olyan fontos, mint az önbizalom úgy komplexen - ez pedig nem lenne más, mint önmagunk elfogadása.

Tudom, tudom, hogy mennyire lehetetlen a mai világban szeretni magunkat - míg régen a címlaplányok, ma az Insta-lányok képei veszik el a magunkba fektetett önbizalmot. Azonban ez rettentően helytelen! Most inkább nem a szépen megszerkesztett, ízléses képekről ejtenék pár szót, hiszen NEM azokkal van baj, hanem az igazi "mű nőkkel". Na, őket például én sem tudom elviselni, sem követni. A tipikus mindene meg van csináltatva, a képén hosszú órák photoshopja segített típusú lányokra/nőkre gondolok. Persze ha ők ezekkel a képekkel boldogok, csinálják! DE fontos tudatosítani, hogy ez aztán tényleg nem a valóság. Nyilván vannak természetesen is szép nők, de meglepődhetnénk, ha egy-egy ilyet smink és filter nélkül látnánk testközelből. Lehet, hogy fiúk ezrei követik őket, talán még az a srác is, aki Neked tetszik - de csak követi. Nem egy ilyen lánnyal ismerkedne, randizna, mert nem minden a külső és ami a szemnek szép, az lehet a léleknek nem. A fiúk valójában IGAZI lányokra vágynak,akár bevallják, akár nem. Az ilyen kirakatbabákat csak nézegetni és lájkolni fogják, nem randira vinni. Nem kell mindig tökéletesnek lenni! Engedjük meg magunknak, hogy a sarki boltba elugorhassunk smink nélkül, össze-vissza felkapkodott ruhában. Összefogott, nem tökéletesen tiszta hajjal, karikás szemmel. Nyilván, ha például egyetemre vagy randira megyek, sminkelek és csinosan öltözök fel, de nem fogok puccba vágva elugrani a boltba, a plázába, kajálni vagy kondizni.


Rettentően fontos elfogadnunk magunkat, a hibáinkkal együtt. Hiszen ki él majd abban a testben, amiben te vagy? Nem más, nyilván! Lehet, hogy XY azt mondta, kövér vagy,vagy éppen túl sovány, nem szép a szemed, nem elég kerek a feneked, lehetne szebb mosolyod - és akkor? Mindenkin akadna kritizálni való, ha nem a külsején akkor a tulajdonságai közt. Senki sem tökéletes, csak annak lesz az, aki feltétel nélkül szereti - és ez az ember elsődlegesen Te legyél! Szeresd úgy saját magadat, ahogy mástól is jól esne.


Nekem például nem szép, szabályos a fogsorom. 16 éves koromban anyáék rávettek a fogszabályozóra, bár én akkor még egyáltalán nem akartam, ők azt mondták, még most kellene belevágnom. 1 év után gyönyörűen rendbe jöttek a fogaim, azonban! mivel nem akartam az egészet, az éjszakai fogszabit nem használtam, így a fogsorom visszaállt abba az állapotba, amiről kezdtem, így megint kuszák és a felső fogsorom kijebb áll. Azonban már elfogadtam! Persze, tudom hogy később újra nekifutok, de ha nem futnék, akkoris, mi történne? Semmi! Nem egy tökéletes fogsoron, szép bőrön vagy formásabb feneken múlik a boldogság. Ha elfogadod és nem rejtegeted a hibáid, talán fel sem fog tűnni senkinek. Sokkal észrevehetőbb, ha valamilyen módon folyton elrejted azt a dolgot, amire nem vagy büszke, például ha mindig csak bő ruhában jársz, mert nem szereted az alakod, takargatod az arcod, a mosolyod. Ha tudsz változtatni azon, ami nem tetszik, tedd meg - de csak magadért! Mert ha konkrétan egy fiúért/lányért teszed, nem veheted biztosra, hogy a változás után majd tetszeni fogsz neki. Magad miatt csináld, akkor ha Te úgy boldogabb lennél! Ha viszont nem lehet megváltoztatni, vagy nem áll módodban, muszáj lesz elfogadnod. Ne mások véleménye alapján ítéld meg magad, a saját szavadra hallgass ebben a témában is, hiszen mint már írtam, nem más fogja leélni az életét a testedben, hanem te - és a te döntésed, hogy végig sanyargatod és utálod magad vagy kihozod a legtöbbet azzal is, hogy elfogadod és szereted magad!

Ez lett volna a mai poszt. Mi róla a véleményetek? Írjátok meg az Instámon , vagy akár itt kommentben!

Most egy kicsit általánosabb, személyesebb témáról írnék, a címből is kiderül, a kedvenc sorozataimat szeretném ajánlani Nektek! Próbálom spoiler mentesen kivitelezni, hátha valamelyikőtök valóban kedvet kapna hozzá.

• Riverdale

Sziasztok!


Megígértem magamnak, hogy nem írok véleményt erről az anti-insta trendről, de mivel az ellentetjéről is kifejtettem a véleményem és leírtam, mit gondolok a tökéletes insta girl-ök feejdeiről, átgondoltam kicsit a dolgot és mégiscsak elkészült ez a poszt is.

Az egész mozgalomra egy Facebookos, blogos csoportban bukkantam rá, valaki kitett egy képet amit egy híresség posztolt a lepattogott lakkjáról, ha tudjátok miről van szó, biztos nem kell nevet említenem. A kommentrészleg természetesen felrobbant, rengetegen éljeneztek, hogy végre valaki ezt is megmutatja, hiszen az Instagram az adott pillanat megéléséről szól és a történések reálisan ábrázolt megosztásáról. Azóta pedig elég naggyá nőtte ki magát a dolog, kíváncsiságból beírtam a hashtaget a keresőbe és megannyi kép zúdult elém, voltak köztük viccesek de kicsit "too much"ok is.

Szeretném azzal kezdeni, hogy kiemelem - mire is való az Instagram? Ez szerintem olyan kérdés, mint anno, hogy ki mire használja a Facebookot - van, aki rengeteg képet oszt meg, vagy csak a követett oldalak nejegyzéseit teszi ki, vagy éppen csak, amelyik kategóriába tartozom én is, néha átfutja az alkalmazáson/webes felületen, ki mit osztott meg, néha feldob egy új profilképet, de alapjáraton inkább a Messengert használja beszélgetésre. Biztos vagyok benne, hogy az instázók közt is érdekes lenne a felület használatának megoszlása. Azonban az én személyes véleményem az, hogy az Insta egy kreatív platform. Mivel a kreatív mindenkinek mást jelent, hiszen van, akinek a főzés, az edzés, a sminkelés, a rajzolás-festés,stb. a hobbija, így nem lehet beszűkíteni hogy csak ezt és ezt "lehet/szabad" megosztani.

Attól pedig, hogy az adott pillanatot kell megörökíteni, jó lenne lassan elrugaszkodni. Igen, lehet hogy az elején, mikor még gyerekcipőben járt az app, senki sem vette komolyan, de úgy gondolom, mára már elég sok embernek jelent mellékjövedelmet vagy éppen teljes munkaidős állást az Instagram-on való aktivitása. Igen, sok olyan profil van, amin tökéletesen megszerkesztett képek fogadnak minket, luxus nyaralások, szexi outfitek, de őszintén, ha tényleg egy kreatív felületről beszélünk, ezzel mi a baj? Az online világban olyan könnyű elkerülni azt, ami nekünk nem tetszik. Azokat követjük, akiket akarunk, nem erőlteti ránk senki az insta modelleket. Éppen ezért úgy gondolom, akik még mindig ezen a témán pörögnek, maguknak okoznak ezzel rosszat, és valahol mélyen - vagy talán annyira nem is - de irigykedve pislognak ezekre a képekre, szeretnének ők is ilyen lehetőségeket, alakot, életet. Jönnek százával az "ez tuti csak meg van photoshop-olva" mondatok, ahelyett, hogy rányomnánk a block vagy egy x gombra. Vagy csak simán motivációként tekintenénk az adott képre, akár hamis akár igazi, hiszen mindent elérhetünk mi magunk is, ha igazán akarjuk.

Ez a mozgalom alapjáraton biztos jó szándékkal indult, viszont én személy szerint nem értek egyet vele. Úgy állítják be ezzel a másik csoportba tartozó instázókat, hogy ők műk, megjátszottak, kényszeresek, holott ez nem igaz. Őszintén, mit esik jobban nézni a telefonunkon egy hosszú nap végén? Egy szép, igényes hajat, vagy egy zsíros, csuriba fogottat? Hát én az elsőt választanám ... Való igaz, hogy az ember lánya nem lehet mindig tökéletes, bizony pattoghat le a lakk, léphet smink nélkül utcára, lehet fáradt és karikás a szeme, de ezeknek a posztolása ugyan annyira lehet mű és megjátszott, mint azok a képek, amik ellen ez a mozgalom felszólal. Hiszen ugyan annyi energiát igényel egy igényes és egy direkt igénytelen kép elkészítése. Sokan azért álltak be a sorba a posztolással és osztják a véleményt, mert elegük van ezekből a megszerkesztett, tökéletességet bemutatott álomvilággal és szerintük rossz értékeket képviselnek, azt mutatják, mindenkinek ilyennek kell lennie - de akkor megfordítva, mindenkinek olyannak kell lennie, hogy nem szán 5 percet a keze kilakkozására? Nem mossa meg a haját és saját magát hozza olyan helyzetbe, hogy kifogásolható a megjelenése? Mivel kevésbé mesterkélt egy-egy ilyen kép, mint egy tökéletességre hajazó?

Azzal zárnám a posztot, hogy az elsőszámú lépés mindenki saját boldogságának irányába az lenne, ha nem töltenénk az időnket minket idegesítő dolgokkal. Ergo, ne lapozgassunk olyan oldalakat amik nem nyerik el tetszésünket és utána csak idegeskedünk egy sort. Tiszteletben kellene tartani minden ember véleményét, álláspontját, beleértve ebbe a megosztott tartalmait is. Nem lenne sokkal egyszerűbb életünk, ha inkább magunkkal foglalkoznánk?

A következő bejegyzésig is puszi,

Gréti

Sziasztok!

Jó régen nem írtam a blogra, ugyanis elkezdtem Youtube videókat készíteni! Ha van kedvetek hozzá, itt elérhetitek. Egyelőre olyan témákat dolgozok fel, amiket már olvashattatok a blogon is, szóval ha esetleg inkább meghallgatnátok, mint elolvasnátok, mostmár megtehetitek.

Azonban erről a mostani témáról mindenképp írni szerettem volna, beszélni számomra furcsa és kicsit szürreális lenne róla.

Sokszor mondjuk, hogy "van még időm", vagy "majd lesz valahogy". Mindkét állítás és ideológia igaz, azonban....

Az élet túl rövid ahhoz, hogy

várj valakire. Ha egy adott személy, legyen akár fiú vagy lány nem biztos abban, hogy kellesz neki,szüksége van rád, Te miért is akarnád annyira? Tudom, hogy marha nehéz, számos ilyen eseten mentem át én is, de ha valaki ellök magától, az ajtóban ácsorog de se be se ki nem mozdul, engedd el és bízz abban, hogy az élet sokkal jobbat szán neked.

második választás légy. Sose legyen Neked olyan az első, akiért sorba kell állnod. Bármennyire is szerencsésnek éreznéd magad, ha az a fiú/lány "téged választana", veled beszélne, randizna, akiért tudod hogy többen is oda vannak, ne ülj le és malmozz az ujjaidal, amíg dönt A és B variáció közt. Ennél sokkal többet érdemelsz!

sokáig rágódj dolgokon. Az ember hibázik, hiszen senki sem tökéletes. De mi is számít hibának? Nem az, amit a társadalom annak vél, hanem amit TE annak élsz meg. Te vagy a saját életed ura, ha valamit szeretnél megtenni, kipróbálni, hát tedd meg, egészen addig amíg másnak nem okozol vele kárt.

mások véleménye alapján formáld magad. Nem önzőség leszarni azon emberek véleményét, akiktől egyébként sem kérnénk tanácsot. Ha azzal foglalkoznál, mit gondol rólad az a csaj a folyosón, aki mindig rosszallóan néz rád, elrepülne a fejed felett az életed, miközben valószínűleg őt sem érdekli a te véleményed róla. Fölösleges mások bántó véleményével foglalkozni, és ez sem bunkóság vagy önteltség. Csak a pozitívumokra koncentrálj, mert tönkretenne ha csak a rosszakat mondogatnád magadban. Ne mások döntsék el, milyen lehetsz. Te határozd meg saját magad - és ezt megváltoztathatod ahányszor csak akarod! Tekints rá úgy, mint egy házi feladatra, amit ceruázal írsz - ha valami hibás, vagy nem tetszik, kiradírozod majd újrafogalmazod.

a múlton siránkozz. Akár az exeden, egy hibán vagy egy elmulasztott esélyen rágódsz, azonnal hagyd abba! Csak gondolj bele - oké, hogy x ideig együtt voltatok, de nem Ő az utolsó az életedben, nem teheted azt meg magaddal, hogy lerombolsz magad körül mindent amit addig felépítettél. A hibák csak hibák, évek múlva már senki sem fog emlékezni rájuk.

haragtartásra. Bocsáss meg hamar magadnak és másoknak is, hiszen sosem tudhatod, hány napotok van még együtt.

boldogtalan légy. Talán az egyik legfontosabb, hogy nem szabad hosszútávon boldogtalannak lenni. Az a baj, hogy a társadalom igenis ránk kényszerít bizonyos dolgokat. Például rossz szemmel nézik azt a lányt, aki egy szakítás után rögtön elmegy bulizni és jól érzi magát, esetleg ismerkedik. Miért, nem az lenne a természetes hogy túllép és meggyógyítja a lelkét? Vagy ha nem érzed jól magad a bőrödben, miért ne változtathatnál rajta? Ellenkezőleg, ha jól érzed, miért ne mutathatnád ki? Úgy éld az életed, ahogy Te akarod, hiszen könyörgöm, majd 80 évesen senki sem fogja számonkérni rajtad, hogy hibáztál-e. Azt a kérdést fogod kapni, hogy boldog életet tudhatsz-e a hátad mögött. A boldog élet pedig nem a hibátlanságról szól, hanem arról, hogy minden pillanatban önmagadat adtad, nem hátráltál meg semmitől, amit ki szerettél volna próbálni.

Sziasztok!

Rengeteget írtam már az önbizalom megszerzéséről, fontosságáról - ezért kivételesen arra a szerencsés esetre térnék ki, amikor van.

Instagram-on egyre többször futok bele általam nagyon kedvelt lányok posztjai alatt, vagy éppen ennél az új,kérdezős lehetőségnél a következőbe : "Jajj, te olyan beképzeltnek tűnsz" vagy "süt rólad az egománia", rosszabb esetben "beképzelt ribanc vagy". Mondanom sem kell, hogy ezeknek a lányoknak a képei igényesek, esetleg szerkesztés is felfedezhető rajtuk, nyilván a minél jobb fények és satöbbik végett.

Ekkor tudnék felüvölteni, hogy hol van itt a "girls support girls", amit Nőnapon mindenki nyomat az Instára, mert az menő? Ha már a hölgyek sem támogatják, emelik fel egymást, mondanak dícsérő szavakat, akkor mégis kitől várhatjuk el? Mindannyian ugyan azt a poklot éljük át havi egyszer, könyörgöm, tartsunk össze! De visszakanyarodva a témához : gusztustalannak tartom, hogyha valakinek van önbizalma és ez látszik is akár a külsején, a képein, az öltözködésén, rögtön beképzelt, nagyképű. Lányok, önbizalommal MINDENKINEK rendelkeznie kéne. Minden egyes nőnek és férfinak tudnia kellene, mennyit ér, mik az erősségei, azokat előtérbe helyezni, a hibákon és hiányosságokon dolgozni. Kivétel nélkül mindenkinek szeretnie és tisztelnie kéne magát, a testét, a gondolatait, mert ez határozza meg a környezetünkhöz való hozzállásunk és azt, hogy az hogy áll hozzánk. Amit kifelé mutatunk, mindig egyenlő azzal, amit magunkról gondolunk, és mások csak az alapján tudnak döntést hozni rólunk mélyebb ismeret hiányában. Tehát ha te azt sugárzod, nem vagy megelégedve az életeddel, úgy is fogsz kinézni, viselkedni, és még egy totál idegen is levágja, hogy 0 az önértékelésed.



Egyszerűen nem bírom felfogni, miért bántja azt mást, ha valakinek van önbizalma. Vagyis de, sajnos tudom. Akinek nincs, az irigyli mástól, próbálja tönkretenni, mondván ha neki nincs ne legyen másnak sem,ahelyett hogy azt mondaná : "basszus, de jó ennek a lánynak, hogy így elfogadja magát!Utálkozás helyett megkérdezem tőle, hogyan csinálja,hátha nekem is menne". Ez olyan, mintha visszamennénk az oviba, ahol az utolsó rózsaszín kismotorról folyna a vita és ahelyett, hogy Rozika Julcsikának adná, inkább eltöri, hogy használhatatlanná váljon.

Tehát aki nem elégedett magával és mindenkiben a rosszat látja emiatt, direkt beképzeltnek titulálja majd azt, akinek egészséges önbizalma van. Miért beképzelt az, aki ad magára? Aki megválogatja a barátait, a párját? Eleve,mióta szabály, hogy mindenkivel szóba kell állnunk, aki ránk ír, akkoris, ha nem szimpatikus számunkra,nem tetszik, vagy csak szimplán nem szeretnénk idegenekkel trécselni? Miért tartunk még mindig ott, hogy aki sminkeli magát, csinosan öltözködik, az ribanc? A beképzeltség  NEM ott kezdődik, ha valaki nem savanyú képpel éli az életét, ha valaki nem apáca szerelésben fotózkodik, vagy ha könnyen flörtöl pasikkal. Nem az ilyen embernek kell megváltoznia, visszafognia magát, hiszen biztos neki sem volt egyszerű az út addig, hogy megszeresse magát. Annak kell változnia, akinek a fejében ez helytelenül áll össze.

Szóval csajszik, ha valaki nem szimpi nekünk a social medián, szerintetek beképzelt, mű, egoista, akkor két lehetőségetek van : 1.,észre veszitek, hogy az utálkozás abból fakad, hogy a ti hiányosságotokat látjátok benne megerősödve és 2.,kikövetitek/letiltjátok vagy csak nem kerestek rá, pár odavágott, goromba megszólalás helyett.

Az önszeretet nem önzőség, hanem fontos!

Remélem sokan egyet értetek velem ebben a témában, a következő bejegyzésig puszil Titeket,

Gréti

A címből már talán sejthető, hogy most picit más vizekre evezünk. Ebben a posztban beláthattok a párkapcsolatokról alkotott gondolataim mélyére, illetve hogy mi vezet el odáig.

A pasikkal sosem volt könnyű, sem 20 éve sem 2 éve - aki ellenkezik, az pedig keressen fel és mondja el a titkot! Mindigis voltak olyan fiúl, férfiak, akiknek a szándékai közé nem tartozott egy hosszútávú kapcsolat, és noha a modern lányok próbálják ezt elhessegetni, attól még igaz. A net, az Insta és a Tinder nyilván megkönnyíti a dolgukat, hiszen azonnal a lényegre térhetnek, nem kell feltétlen egy bárban, buliban leszólítaniuk a csajt, majd esetleg egy Sex on the beach-el áztatott ingben hazasomfordálniuk, azon agyalva, mennyire ironikus hogy ők máshogy képzelték ezt el(haha, remélem értitek) .

Egy szó, mint száz, mindig voltak, vannak és lesznek is olyan pasik, akik a szexre hajtanak, akik hamar akarnak megkapni mindent. Ne menjünk most bele abba, hogy mi állhat ennek a hátterében, milyen gondokkal küzdhetnek, van-e rossz tapasztalatuk. A lényeg, hogy fogadjuk el ezt a tényt és ha mi magunk ilyenbe ütközünk, döntsük el, egyezőek-e a szándékaink. Nem leszek karótnyelt vénlány, ha csak egy könnyed kalandra vágysz, a pasi pedig jól néz ki és kedvesnek tűnik, érdeklődő attól függetlenül hogy maximum testi vonzalmat fog irántad táplálni, akkor go for it, girl, de ha ennél többre vágysz, egyszerűen mondd el neki, de ne küldj kevert jeleket, mert a pasik agyában úgyis megkapják az ilyen lányok a ribanc titulust - nyilván nem azért, mert igaz, hanem mert az egójuk vérig lett sértve. Ez viszont már nem a mi dolgunk.

Nyilván a komoly kapcsolatosdi sem úgy megy, hogy eldöntöttük hogy márpedig nekünk lesz és az utunkba eső összes férfitől ezt akarjuk. Szerintem ennek pont csak "úgy kell alakulnia". Abból az x pasiból, akivel beszélsz, a felével lehet nem is jutsz el a randiig, vagy a randi annyira kínos, hogy ismét szűkül a kör.  Viszont nem KELL magyarázkodni, hogy miért nem írunk a másiknak, miért nem keressük - egy igazán jó nő nem tesz ilyet. A pasik is azért "ghostingolnak" minket, mert lazán veszik a dolgot. Azért az egyértelmű jelekből érteni kell, ha indokért könyörgünk, csak lejebb esünk a pasi szemében, de gondolj csak abba bele, te mit gondolsz arról a srácról, akit egy rémes randi után nem keresel és ő könyörög neked a "miért"ért? Hogy annyira szerencsétlen, hogy senki más nem áll szóba vele.

Nem szabad ráfeszülni a pasizásra, randizásra. Mindig add magad, de a legjobb változatot! Légy nő, légy nőies, engedd hogy a fiú és kiteljesedjen és ezt már az első randin is elérheted azzal, hogy nem szájtátva libbensz át az előtted kinyitott ajtón, hanem megköszönöd és dobsz felé egy mosolyt. Hacsak nincsenek egyértelmű ellenjelek, hagyod hogy fizessen azért a sütiért/kávéért/ebédért, amire meghív, és ismét megköszönöd neki. Mégha rossz példák sora is áll a hátad mögött, neki arról nem kell tudnia, vedd könnyedén hogy eszébe jutnak ilyen dolgok, így ő is természetesnek fogja venni, hogy máskor is lovagiasan viselkedik.


Szeretnék még a netes társkeresőkről is szót ejteni. Páran úgy gondolják, a Tinder és társai a poklok bugyra, ott csak "szexéhes ribancok" és "fuckboy-ok" vannak fent, hiszen ki akarna magának egy "húspiacon" párt találni? Az igazság az, hogy jó pasik és jó nők mindenhol vannak - talán még egy igazi húspiacon is láthatsz olyan fiút, akinek már csak a nézésébe beleremeg a lábad alatt a Föld. Ha az ember lánya helyén kezeli a Tindert, nem eshet bántódása. Azért a neten elég könnyű nem beszélni valakivel - szimplán törlöd, tiltod, nem válaszolsz neki. Ha olyanra vágyik, amit te nem akarsz, szintén nem kell belemenni hiszen hahó, a telefonja képernyője mögül mit tud kezdeni, ha elutasítod?

Az a baj, hogy a fiúk, srácok, férfiak, nevezzük őket bárhogy, manapság sokkal félénkebbek. Ami a sok amcsi filmben menő, hogy a pasi leszólítja a bombázót a bárban, hát, a való életben elég kis százalékban fordul elő.  Kevés kapcsolat kezdődik a "szokványos" módon, szerintem az esetek 90%-ában a randit napokig tartó Facebook vagy Instagram beszélgetés előzi meg, és ebben tulajdonképpen szerintem nincs semmi rossz, mert az emberi bizalmatlanság ott bújkálhat bennünk. Egy szó, mint száz, bárhol lehet találni számunkra jó pasit.


Ti mit gondoltok a mai ismerkedésről? Van esetleg valami vicces sztoritok?

Puszil Titeket,

Gréti

Mindigis irigykedtél azokra a lányokra, akik tökéletes ruhában, szexi megjelenéssel, kellemes parfümbe burkolózva suhantak el előtted? Akik belépve a suliba, vagy munkahelyre, minimum három lánnyal kezdtek azonnal csevegni az előző napjukról? Akiknek megannyi barátnője volt, mindig részt vettek a legjobb bulikban, akik után rohantak a pasik, ők mégis kedvesen de egyértelműen utasította vissza őket és válogatott közölük, mint a húspult előtt? Most felfedem Neked a titkaikat, amiket ha te is betartasz és megfogadsz, egy lehetsz azok közül, akikre irigykedtél!

Egy badass lány mindig önmagát adja, nem próbál más bőrébe bújni, hiszen elhiszi, hogy csodás és érdekes személyiség. Nem fél felszólalni a saját érdekében, kinyílvánítani a véleményét, s ha kell küzdeni az igazáért.

Mindig tükrözi a külsejével a belsejét. Ezalatt azt értem, hogy igenis kívülről is próbál jónak tűnni. Ha sminkkel érzed jól magad, vagy épp anélkül, úgy menj ki az emberek közé, ahogy Te a legjobbnak tartod magad! Ne feszengj azért, mert van rajtad, se azért, mert nincs. A Youtube-on rengeteg sminkes videó található meg, magyarul és angolul egyaránt, abszolút kezdőknek és kicsit gyakorlattabbaknak is. Én is onnan tanultam meg mindent, nem kell hozzá elmenni egy tanfolyamra. Légy ápolt, igényes megjelenésű, legyen mindig frissen mosott a hajad, szép a körmöd, öltözz ízlésesen és alkalomhoz illően.

Az ilyen lányok nem veszik fel mások bántó véleményeit. Nem szólnak vissza, nem kezdenek cicaharcba, elengedik a fülük mellett, hiszen tudják, amit mindenkinek kellene - mások rólunk alkotott véleménye NEM a mi ügyünk. De ellenkező esetben - nem beszélnek ki másokat a hátuk mögött, nem utálkoznak, pletykálkodnak a barátnőikkel, hanem a saját kis életükkel foglalkoznak, saját magukat próbálják felépíteni és nem másokat lerombolni.

Egy badass bitch támogatja a többi csajt. Ha csak egy apró bókkal is, de segít a többi nőnek is felhúzni az önbizalmát. Ha legközelebb valaki kedveset mond neked, feltétlen viszonozd, találj valamit a másikon, ami tetszik és dícsérd meg.

A pasikhoz is jó a hozzáállásuk. Egy jó nő nem akarja kicsikarni a fiúból túl gyorsan a vallomást, mert nem fél attól, hogy kifut az időből vagy nem gondolja, hogy nem lesz elég értékes a fiú szemében ha az nem köteleződik el azonnal. Ő egy "vidámpark", ahova a fiúk jegyet akarnak váltani és jól akarják érezni magukat. Mivel tisztában van az értékeivel, nem süni pózból kezd, hanem leengedi a védelmet, nem gyakorol nyomást hanem helyette szórakoztató, és ami a legfontosabb : a hozzáállása könnyed, laza, mókás, nem görcsöl rá egy pasira, mikor tudja - bárkit megkaphat, így ha az az egy nem jön be, megannyi másik esélye van.

Időt fordítanak magukra, akár a külsejüket akár a lelküket illetően. Foglalkoznak önmaguk fejlesztésével, hogy a legjobb verziót kapják.

Olyan barátnőkkel, baráttal veszik körül magukat, akik hozzájuk adnak, akik hasonlóak hozzájuk. Nem önzőség kizárni azokat az életünkből, akikkel úgy érzed, nem vagy egy szinten, akiket túlnőttél, akiktől már jobb vagy és ők csak lehúznának mert nem változtak semmit, te viszont igen. A társaságunk egyébként is meghatároz minket, vegyük körbe magunkat értékes és "minőségi" emberekkel.


Ha ezek mind megvannak, de valakinek ez nem tetszik, érzed, hogy kibeszélnek, pletykálnak rólad, olyanok, akik eddig melletted álltak, leválnak rólad, just flip your hair and smile. Ez jelenti a változást, és sajnos azok, akik szeretnének hasonló szinten lenni de nem megy nekik, így mutatják ki az irigységüket.